Naplemente

Dsida Jenő
Naplemente

 

Mi ez a furcsa, vézna sípszó?
Ez a selyemlágy, kék zene?
A nap, a nap, a zuhanó nap
mintha aranyat vérzene.

Völgyet szerettem, hegyre másztam.
Kértem, hogy isteni kegyek
mossanak bússá és szeliddé.
Vajjon most már hová megyek?

Fáj az éhség s a jóllakottság,
mar az ital, a szomju csíp.
Zokog a nap, a lebukó nap,
zokog az a távoli síp.

Milyen sötét lesz! Fülelő csend.
Lassan felmutatom eres
két kezemet a csillagoknak:
Nézzétek meg: üres. Üres.

Izsák Arnold Róbert
Naplemente

Vasárnap. Nincs senki az úton,
ülök a széken,
és furulyámat fúvom
lassan, szépen.

Lemegy a nap a hegyek mögött,
de egy pillanatra visszatekint;
egy percre eltűnődött,
majd búcsút int.

Elter József
Balatoni naplemente

Az izzó napkorong lecsúszik az égről
Hogy erőt merítsen a Balaton vízéből
Fénylő napsugarak kísérik az útját
Sziporkázó cseppek járják végső táncát

Vörössé változik a napkorong, jelzi
A mai napra már nincsen mit tenni
Aranyhidat ver végig a víz tükrén
Másnap ezen tér vissza, új életet kezdvén

A fénylő napsugárban halak játszadoznak
Csillogó pikkelyükkel fényárban úsznak
A nap sugara felizzik a karcsú vitorlákon
Majd elveszik sok csillogó apró hullámon

Egy halk fuvallat még taszít egyet rajtuk
Aztán csend lesz, néma marad hangjuk
A sirályok végighúznak még a víz tükrén
Le-lecsapnak, gazdag vacsorát remélvén

Néma csend feszül a víz tükre felett
Jöhet még talán egy végső, utolsó üzenet
Harcol még a napfény az éj uralma felett
Látni kell, ez ellen mára egyre kevesebbet tehet

Felgyúlnak a partokon az éjszaka fényei
Jelezve, hosszú még az éjszaka, lehet még remélni
Az árnyak a sötétben egyre hosszabbra nyúlnak
Majd a víz kékjében lassan felszívódnak

Csillagok vibrálnak az alvó víztükör felett
Talán a múltból hozhatnak egy végső üzenetet
Jót, rosszat egyaránt kinek mit jelent a holnap
örömet, bánatot, mit jelent az új nap

A nap elveszti uralmát, megszűnik hatalma
Belátja, mára vége, így erőt gyűjt holnapra
Hazatér mindenki, kinek a nap örömet adott
Azok is, kinek csak bút, bánatot okozott

Az éj leple alatt merjünk álmodozni
Egy más lehet élni hittel, s mindig remélni
Az éj hosszú és türelmes, hallgatja nyomorunk
S elhiszi azt is, egy más, jobb világot akarunk

Talán majd holnap, ha a nap felragyog az égen
Megyünk dolgunk után a siker érdekében
Higgyünk a holnapban, annak titkaiban bízva
Keressük a szépet, eredjünk annak nyomába

Az új nap fényében szebbnek látjuk a holnapot
Egy boldogabb élethez keresünk majd alapot
Ha nem, ne feledjük, az élet rövid, nem soká szenvedünk
A sötét mindent megold, végre végleg hazaérkezünk.