Bárány Róbert

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Bárány Róbert Bécsben született 1876. április 22-én

Édesapja Bárány Ignác Várpalotáról Bécsbe vándorolt banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt, az ő intellektuális befolyása határozta meg a családi légkört. Róbert – hat gyermek közül a legidősebb – már Bécsben született.

Kiskorában csont-tuberkulózis támadta meg, így térdei élete végéig merevek maradtak, mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy teniszezzen, túrázzon.

Iskolái során mindvégig kiváló tanuló volt, 1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-től a bécsi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott, 1909-től docensként.



Az emberi fül működését Bárány előtt jobbára csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Bárány volt az, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszereit, amelyeket “Az ívjárat-apparátus élettana és kórtana emberben” című művében foglalt össze.

Bárány figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akin vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek – méghozzá csak akkor, ha a víz túl hideg avagy túl meleg volt. (Ennek az a magyarázata, hogy a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.)

Bárány azt is felismerte, hogy a belső fül vesztibuláris apparátusának zavarai kóros körülmények között olyan kísérő tünetekkel járnak, mint a szemgolyók valamely irányú oda-vissza csapó mozgása (nystagmus). A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik, hiánya pedig kóros jellegű. E reflex vizsgálata a Bárány-féle félremutatási kísérletek kiváltásával alkalmasnak bizonyult a kisagyvelő, mint a mozgási műveltek központja daganatos vagy tályogos gócainak kimutatására.

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Bárány testi fogyatékossága dacára önként jelentkezett katonai szolgálatra (ebben az a remény is vezette, hogy a gyakorlatban próbálhatja ki az agysérülések kezelésére kidolgozott sebészi módszerét). Przemysl várába került, amelyet hosszas ostrom után bevettek az oroszok, Bárány pedig hadifogságba esett.

Itt érte a hír, hogy 1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914. évi fiziológiai avagy orvostudományi Nobel-díjat “a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. Bárány a fogságban különleges elbánásban részesült, Kazanyban folytathatta elméleti kutatásait.

A fogságban azonban súlyos betegség döntötte le lábáról. Gyakorlatilag Nobel-díjának köszönheti életét, ugyanis 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult ki.

Visszatért szülővárosába, ahol azonban nem maradhatott: kollégái még tudós voltát is kétségbe vonták, nem engedték professzori székhez jutni és etikai vétségben is elmarasztalták. Ezért elfogadta az uppsalai egyetem meghívását és itt tanított 1936. április 8-án bekövetkezett haláláig. Új hazájában sikeresen illeszkedett be, humanistaként, pacifistaként és emberbarátként is nagy tiszteletet vívott ki. 1925-ben műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására, ezért elnyerte a Svéd Orvostársaság jubileumi érmét.

Bárány főként elméleti ember volt, olykor túlságosan is, a kísérleti eredmények ellenére ragaszkodott teóriáihoz. Ezeket az álmatlanságban szenvedő Bárány éjszaka dolgozta ki, sokszor hajnalig spekulált ágyában fekve. Tudományos közleményeit (összesen 184-et publikált) sok kritika érte, többször keveredett elsőbbségi vitába is, de ezek az ő javára dőltek el. A csendes, zárkózott tudós boldogan élt feleségével, aki két gyermekkel ajándékozta meg.

A Nobel-díj-on túl munkásságát több magas szakmai kitüntetéssel is elismerték, így Politzer-díjjal (Boston, 1912), Guyot-díjjal (Groningen, 1914), a svéd Orvostársaság Jubileumi Érmével (1925).

Leszármazottai közül számos orvos került ki. Egyik unokája, Anders Bárány a fizikusi pályát választotta, és a fizikai Nobel-díj bizottságának titkáraként számos kitüntetés odaítélési folyamatának lehetett részese.

Fizikai Szemle, Marx György: budapesti beszélgetés Anders Báránnyal, a Svéd Fizikai Társulat elnökével, a fizikus Nobel Bizottság titkárával a Nobel-díj alapításának centenáriumán VÁRPALOTÁTÓL UPPSALÁIG

Mommo: Bárány Róbert

KFKI: A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok

Neumann Ház: Jeles napok: Bárány Róbert – – 1876; ORVOSI-ÉLETTANI NOBEL-DÍJ: 1914

Magyar Tudomány: A magyar Nobel-díjasok

Startlap: Nobel-díjasok

Múlt-Kor: 130 éve született Bárány Róbert

Wikipedia: Bárány Róbert

Kvíz-Kaszinó: Nobel-díjasok: II. Bárány Róbert

Magyar Életrajzi Lexikon: Bárány Róbert

Blog: Magyar származása kétségtelen, apja vándorolt ki Rohoncról Bécsbe, ma is élnek rokonai Magyarországon. Bárány Róbert életrajza

Kertész: Bárány Róbert (1876-1936)

Vendégváró: Bárány Róbert, Robert Bárány

Metapedia: Bárány Róbert életrajza

Wapedia: Bárány Róbert

Vissza a Magyarok oldalra
___________________