Gábor Dénes

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Gábor Dénes Budapesten született 1900. június 5-én

Édesapja, Günszberg Bernát, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál dolgozott mint főkönyvelő, majd cégvezető, végül pedig igazgatói.

Középiskolát a Budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte.
Amikor már világhírű tudósként látogatott Budapestre Gábor Dénes, megkérdezték tőle, hogy milyen emlékei vannak a tanárairól. Ezt mondta: „A középiskolából a legeslegjobb. Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag volt tehetségekben. Középiskolai tanáraink közül legalább három igazi egyetemi rangú volt: dr. Galamb Sándor, Földessy Gyula – Ady legjobb barátja, felejthetetlen tanár – és Szemere Samu, a filozófus. Fizikatanárom, Frank János, igazi odaadó tanár volt, aki saját kezével és saját kis pénzéből szerelte fel gyönyörűen a Markó reál fizikai szertárát. Ezek elsőrangú emberek voltak.”


1918-ban beiratkozott a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába.
1920-tól Berlinben folytatta tanulmányait a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán, ahol 1924-ben mérnöki diplomát szerzett.

1927-ben doktori értekezést írt a katódsugárcsőről, majd Siemensstadtban, a Siemens és Halske kutatólaboratóriumában, azután pedig Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott.

1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és rövid időre hazatért Magyarországra ahol az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott.

1934-ben végleg letelepedett Angliában, ahol kezdetben a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben. Fő munkaterülete az elektronoptika volt. A cég kutatólaboratóriumában kezdett foglalkozni a híradástechnikai információelmélet kérdéseivel is. Kiváló invenciózussága, a fogalmak egymáshoz kapcsolásának készsége vezette oda, hogy két látszólag egészen különböző diszciplina: az elektronsugaraknak az elektronmikroszkóp javítását célzó tanulmányozása és az információelmélet művelése során szerzett tapasztalatait ötvözze. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához. Felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni. Nemcsak a hullámintenzitást – mint azt a hagyományos eszközök teszik -, hanem a hullám fázisát és amplitudóját is. Ha ez megvalósul, akkor a tárgyról teljes(holo) és térbeli(graf) kép nyerhető. Az optikai holográfia elméletét Gábor Dénes 1946 és 1951 között dolgozta ki. A munka befejezését a „Mikroszkópia hullámfront-rekonstrukcióval II.” c. tanulmánya jelezte.

1947-ben találta fel a holográfiát, ami 1960-ig, a lézer felfedezéséig nem tudott elterjedni. 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott ezért a felfedezéséért: „A holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért”. E díj átadásakor tartott beszédében a holográfia további felhasználásának a lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A hologramban tárolt információsűrűség nagyságrendekkel meghaladja a hagyományos számítógép-memóriákban tárolható információ sűrűségét, ráadásul az információ is sokkal gyorsabban előhívható. Ugyanakkor a megfelelő módon készített hologram megvalósítja a rendezetlen kódolás információelméleti ideáját: a hologramnak egy-egy kicsinyke részlete is tartalmazza a hologramon egyenletesen eloszlott teljes információt.


1949-től nyugalomba vonulásáig az Imperial College-ban elektronikát adott elő, majd az alkalmazott elektronfizika professzora volt.

1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett. 1979. február 9-én hunyt el Londonban. Kovács László tudománytörténésznek sikerült felkutatnia Gábor Dénes, Nobel díjas fizikus végső nyughelyét London egyik elővárosának temetőjében. Itt szórták szét az 1979-ben elhunyt mérnök-tudós hamvait, ám ezt csupán a temetői könyvben regisztrálták.

Gábor Dénes előre sejtette a jövő változásait, a Római Klub aktív tagja volt. A jövőnk feltalálása című könyvének alapgondolata: „A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni.” Műveiben foglalkozik az egyéni és a társadalmi fejlődésnek a fejlett technológia korszakában való lehetőségeivel. A jövő kulcskérdése a társadalmi méretű tanulás. A pedagógiát évszázadok óta nem érte olyan kihívás, mint századunk második felében. Követelmény lett a tudásalapú társadalom megalkotása, az információs társadalom kimunkálása. „Jövőnk feltalálásához” a társadalmat a teljes körű, lehető legmagasabb színvonalú tudományos ismeretanyagra kell felkészíteni!

Ami a lehetséges atomháborút illeti, Gábor Dénes szerint ennek a veszélye nem megalapozott, hiszen egy ilyen háború esetén még a vesztes fél is képes utolsó erejével a győztest elpusztítani, s ezért egyik fél sem fog nukleáris háborút megkockáztatni. Más szóval: ha már egyszer tudomásul kell vennünk, hogy vannak atomfegyverek, még mindig az a szerencsésebb eset, ha ezek fele-fele arányban vannak elosztva.

Ami pedig a növekedés korlátait és a gazdasági egyenlőtlenségeket illeti, Gábor Dénes szerint a technika fejlettsége alapján reális esély van a szegénység felszámolására. A fejlett ipari országokban azonban a további gazdasági növekedés erőltetése irreális és ésszerűtlen. Az emberiség hosszú távú fennmaradását ugyanis csak valamiféle stacionárius állapot elérése biztosíthatja, s ezért előbb-utóbb meg kell állítani az emberiség szaporodását és az ipari fejlődést, valamint azt a fajta történelmet, amelynek lényege a különféle háborúk végelláthatatlan sorozata. Demográfiai, gazdasági és technológiai értelemben tehát el kellene jutni a „nulla növekedés” állapotába. Amit viszont folyamatosan fejleszteni kell, az az innováció. Mégpedig az a fajta innováció, amely nem a gazdagság növelését, hanem az élet minőségének javítását szolgálja. Ezek a célok azonban csak akkor érhetők el, ha az emberiség belép az „érett társadalom” korszakába, vagyis a szellemi, spirituális fejlődése utoléri a technikai fejlődést. Gábor Dénes szerint a modern világ legnagyobb problémája nem a környezetszennyezés, hanem inkább az erőforrások kimerülése.

A „szabadidő-társadalom” pszichológiai problémáinak egyik lehetséges megoldását Gábor Dénes a hasznos időtöltésben, s ezen belül a művészetekben látja. Ehhez azonban meg kellene változtatni a közgondolkodást, amely ma az anyagi értékeket fontosabbnak tartja a szellemi értékeknél. Ebben a feladatban jelentős szerep hárul az írókra, művészekre, tudósokra, oktatókra, sőt a politikusokra is.

A Royal Society rendes (1956), a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1964), a Brit Birodalmi Rend lovagja (1970), a National Academy of Sciences (USA) külső tagja (1970), a southamptoni (1970), a delfti (1971), a surreyi (1972), a cityi (1972), a londoni (1973) és a columbiai (1975) egyetemek díszdoktora.

“Az esőre is száraz időben kell felkészülnünk.”
- Gábor Dénes -

Fizikai Szemle, KFKI: HOLOGRÁFIA, 1948-1971, A Nobel-díj átadásakor, 1971. december 11-én tartott előadás

Sulinet, Dr. Kovács Magda: Emlékezés Gábor Dénesre

Sasovits: Gábor Dénes

MiMi: Gábor Dénes

Dr. Héjjas István: Gábor Dénes és a jövő

Világhíres feltalálóink: Gábor Dénes villamosmérnök

Wikipedia: Gábor Dénes

Körmend: Megtalálták Gábor Dénes nyughelyét Londonban

Vissza a Magyarok oldalra
___________________