Herskó Ferenc

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Herskó Ferenc Karcagon született 1937. december 31-én

Karcagon élt hétéves koráig. A családból már ekkor hiányzott az apa, akit munkaszolgálatra vittek, majd 1943-ban eltűnt. Utóbb kiderült, szovjet fogságba esett. A németek 1944. március 19-ei magyarországi bevonulása után Herskóékat előbb a helyi gettóba hurcolták, majd Szolnokra vitték. A szolnoki deportáltak nagy többségét Auschwitzba szállították, Herskó Ferenc azonban anyjával és testvérével véletlenül abba a transzportba került, amelyet ismeretlen okból Bécs környékére irányítottak. Ennek köszönhetően menekült meg. Egy környékbeli kisvárosban létesült munkatáborban túlélték a deportálást, és a háború után visszakerültek Karcagra. Apja ötévi fogság után végül ugyancsak hazatért.

A család 1950-ben legálisan vándorolt ki Izraelbe, egy megállapodás értelmében, amely szerint háromezer zsidó kivándorlását engedélyezték.


Szülővárosában még élnek rokonai, akikkel a kitelepülés után is tartották a kapcsolatot. (Karcag városa hamarosan díszpolgári címet adományoz Nobel-díjas szülöttének). 1965-ben diplomázott a jeruzsálemi Héber Egyetem Orvostudományi Karán, ahol négy évvel később doktori fokozatot is szerzett. 1965 és 67 között az izraeli hadseregben szolgált orvosként, majd ösztöndíjasként Dr. Gordon Tomkins munkatársa volt a Kaliforniai Egyetemen (San Francisco) 1969-től 1972-ig. Jelenleg a haifai Rappaport Intézet kutatója.

Az izraeli Aaron Ciechanover és Avram Hershko és az amerikai Irwin Rose 2004-ben a kémiai Nobel-díjat a sejtbiológia terén elért alapvető kutatási eredményeikért kapták meg. ” A sejtek egyik legfontosabb ciklikus folyamatát, a fehérjék lebontásának szabályozását fedezték fel, amelynek köszönhetően ma már molekuláris szinten megérthetjük, miként ellenőriznek a sejtek központi folyamatokat az emberi szervezetben” .

A sejt fehérjekészletének dinamikus egyensúlyát többek között az a folyamat biztosítja, amelyben a szükségtelenné váló fehérjemolekulák egy speciális molekulával jelölődnek meg, s ezek után már gyorsan lebontásra kerülnek az erre szolgáló sejtszervecskékben, az ún. proteoszómákban. Ez az alapvető felfedezés tette lehetővé olyan komplexebb folyamatok szabályozásának mélyebb megértését, mint a például a sejtciklus, a DNS-molekulák hibáinak kijavítása vagy a gének átíródása RNS-molekulákra, ezáltal pedig közelebb jutottunk számos betegség molekuláris hátterének tisztázásához.

Egy kicsit közelebbrõl jellemezzük a folyamatot.
A fehérjék láncmolekulák, amelyek aminosavakból állnak. Amikor fehérjét eszünk, az lebomlik a gyomorban és a bélben. Az így keletkezõ aminosavakat a sejtek vagy tovább bontják, hogy energiát termeljenek, vagy beépítik azokat saját fehérjéikbe. Ezeket a folyamatokat eddig is ismertük. A gyomorban a fehérjebontó enzimek minden megkülönböztetés nélkül vagdalnak s ehhez nincs szükség energiára. A sejten belül viszont nagyon pontosan tudni kell a lebontó rendszernek, hogy mit semmisítsen meg, és ez a szabályozás energiaigényes folyamat. A sejt az energiát az ATP-bõl (adenozin-trifoszfát) nyeri. Ennek a folyamatnak a részleteit tárták fel az idei Nobel-díjasok.
Az energia többek között ahhoz kell, hogy az enzim megjelölje azt, amit el kell pusztítani. A jel szerepét egy kis fehérje, az ubiquitin tölti be. Amire ez rátapad, s így megjelöl, azt egy hordó formájú fehérjebontó szerkezet, a proteoszáma feldrabolja.
Az orvostudományban rendkívül nagy jelentõsége van annak, hogy megismerjük ezt a folyamatot. Ugyanis egyes rosszindulatú daganatos megbetegedéseket (pl. agydaganatot) a sejten belüli fehérjebontás rossz mûködése is elõidézheti. Ha valamilyen hiba következtében lebontódik a DNS szerkezeti épségéért felelõs „génõr” fehérje, egyes génekben nagyobb valószínûséggel jönnek létre mutációk, és megindul a sejtburjánzás. De fontos szerepet játszik a sejten belüli fehérjebontás a gyulladási folyamatos
szabályozásán kívül az immunrendszer zavartalan mûködésében, vagy a koleszterin-anyagcserében.

Udvardi Andor, a Szegedi Biológiai Központ professzora szerint a múlt század nyolcvanas éveinek közepéig-végéig senkinek sem jutott eszébe, hogy a képződő fehérjék különböző élettartamúak. Herskó Ferencék viszont úgy gondolkodtak, hogy amikor szabályozottan bomlik le egy fehérje, nem energia szabadul fel, hanem éppen ellenkezőleg, a szabályozottság energiaigényes folyamat.

“Hongkongtól Londonon át Los Angelesig az összes világlap emlegeti a városunkat, ahol Avram Hershko született. Mindegyik leírja, hogy a rosszul felépített fehérjéket egy falósejt elpusztítja, ezt nevezik a halál csókjának. A karcagi születésű tudós kutatásai reményt jelentenek a halál csókja ellen.”
-Molnár Sándor-

Díjak és kitüntetések

1987 – Weizmann-díj (Izrael)
1994 – Israel-díj
1999 – Wachter-díj (Innsbrucki Egyetem díja, Ausztria)
– Nemzetközi Gairdner-díj (Gairdner Alapítvány díja, Kanada)
2004 – Kémiai Nobel-díj

Magyar Tudomány, Tudós fórum: Hargittai István: Avram Hershko és az ubikvitin

Kertész Péter: Az első karcagi Nobel-díjas

Természetvilága: Gergely János, Egy fehérjéket címkéző molekula és egy magyar származású Nobel-díjas története

OSZK: A Nobel-díjas Avram Hershko – Herskó Ferenc – családtörténete

Népszabadság Online: Avram Hershko a tizennegyedik magyar Nobel-díjas, Magyarországi születésű izraeli tudós, Avram Hershko a kémiai Nobel-díj három idei kitüntetettjének egyike.

Sote Újság: Beszélgetés Oded Hershkoval, egyetemünk hallgatójával, a Nobel-díjas Avram Hershko fiával

Ma: Magyar származású izraeli tudós is szerepel az idei kémiai Nobel-díjasok között.

Wikipedia: Avram Hershko a tizennegyedik magyar Nobel-díjas

MTESZ: Odaítélték a 2004. évi kémiai Nobel-díjakat

Fidesz: Álmok álmodói – Világraszóló magyarok: Herskó Ferenc a 14. magyar Nobel-díjas

Világszínvonal: Újabb magyar Nobel-díjas

Vissza a Magyarok oldalra
___________________