Kodály Zoltán

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Kodály Zoltán 1882. december 26-án született Kecskeméten

zeneszerző és zenetanár volt.


“Énekelni mindenki tudhat”- mondta Kodály, azonban a zenei írás-olvasás elsajátításához feltétlenül meg kell ismerkednünk a mindenki számára hozzáférhető hangszerrel, az emberi hanggal. Zenei nevelésünk alapja a karéneklés. 1929-ben “Gyermekkarok” című tanulmányában leírja, hogyan lehetne az iskolai énektanítást érdekesebbé, értékesebbé tenni. Minden zenepedagógiával foglakozó foglalkozó írásában kiemeli az iskolai énektanítás színvonalának emelését.

Ezek:
# a zenének központi szerepe legyen a nevelésben
# a zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését és a hangversenyek látogatottságát
# a zeneoktatást meg kell javítani a tanítóképzőkben
# már gyermekkorban el kell kezdeni a gyermekeket a zenére nevelni és csak legjobb zenei anyagot szabad nekik adni a megfelelő szinten
# a napi éneklés ugyanolyan fontos, mint a napi torna
# a gyerek zenei anyanyelve a magyar népzene legyen
# az emberi hanggal, az énekléssel jussunk el a zenei tehetségekhez
# nagyon fontos a karéneklés, ehhez külföldi remekműveket kell felhasználni, a magyar nyelvű kórusirodalmat a magyar zeneszerzők teremtsék meg a népzene felhasználásával
# a zene tanítása állami feladat, ezért a kormánynak pénzt kell rá fordítani.

Thinkquest: A Kodály-módszer


Kodály Zoltán

1929-30 között szerezte meg a nemzetközi elismerést és a világhírnevet, melyet elsősorban Arturo Toscanininek köszönhet, mivel New Yorkban több művét is bemutatta. Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmutatott. Toscanini lánya házasságát Budapesten kötötte és tanúnak Kodályt kérte fel. 1933-ban volt egyik legnagyszerűbb művének a bemutatója a ‘Budavári Te Deum’-nak a bemutatója, mely nagy siker lett. Még a londoni rádió is műsorra tűzte a bemutató után két héttel.

A mester sokoldalúsága túlmutatott a komponáláson és a népzenei gyűjtőmunkán. Felhívta a figyelmet a hangok, a hallás és a beszélt nyelv kapcsolatára. Fontosnak tartotta a zenei nevelést és annak múltját is jól ismerte. Szerencsétlenségére a történelem közbeszólt. A II. Világháború után a Szovjetunióban, Nyugat-Európában és Amerikában tett koncertkörútján saját műveit vezényelte. Yeduhi Menuhin hegedűverseny megírására kérte fel Kodályt. Utolsó éveiben hihetetlen energiával tevékenykedett csakúgy, mint fiatal éveiben.

Életében sokat tett a Magyarország és a világ zeneoktatásában. Felismerte a zeneoktatás fontosságát, beleértve az iskolai oktatást és a zenei írás-olvasás alapvető funkcióit a tantervben. Tanított, komponált, gondolkodott és szerette a zenét. Műveivel és főként zenepadagógiai munkáival hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországit “komolyzenei nagyhatalomnak” tekintse a világ. 1967. március 6-án tért örök nyugalomra, de a hagyatéka örökre köztünk él.

Thinkquest: Kodály Zoltán élete

Mi a Kodály-módszer lényege?

– Azzal kezdeném, hogy Kodály Zoltán volt az első, aki ráébredt az akkori magyar zenei nevelés alacsony színvonalára. Úgy gondolta, elsősorban a tanítók hozzáállásán kell változtatni. Megdöbbentette, hogy a jövendőbeli pedagógusok mennyire nincsenek tisztában az értékes (a folklór) és értéktelen (az akkor divatos sramli és népies műdalok) közti különbséggel. Elméletének lényege, hogy a gyermek az óvodától kezdve naponta találkozzon az énekléssel, hiszen a napi éneklés ugyanolyan fontos a léleknek, mint a napi torna a testnek. A legjobb zenei anyagot kell neki adni – a gyermek zenei anyanyelve a népdal legyen. Kodály célja, hogy felnőve ne csak jó előadó, hanem jó zeneértő is váljék a gyermekből, azaz képes legyen különbséget tenni az értékes és értéktelen zene között. Meggyőződése volt, hogy mindennek érdekében tömegeket kell megmozgatni, aminek legjobb módja a karéneklés, a gyermekkórusok kialakítása. Nem véletlen, hogy Kodály annyi kiváló kórusművet írt játék- és gyermekdalokra – ebben az időben ugyanis ezekből hiány volt. Maga a Kodály-módszer valójában több, külföldön már évtizedek, -századok óta használt metódusok rendszerezése. Kodály létrehozta ezek kvintesszenciáját: ami jó volt belőlük, azt átvette, és a magyar zenei nyelv jellegzetességeibe öltöztette.

Új Nő: Mi a Kodály-módszer lényege?

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Pedagógiai Intézete

Kodály Zoltán

A zeneszerző

Kodály Zoltán legkorábbi zeneművei az 1890-es években keletkeztek; utolsó műveit 1966-ban komponálta. E hosszú és termékeny évek alatt zeneművek százait írta különböző hangszerekre és számos zenei műfajban. Stílusára nagy hatással voltak gyűjtőútjai és a magyar népzene tanulmányozása, valamint Debussy zenéje.

A zenepedagógus

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.
“A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
“A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyűjtsön, hanem zenekincset. Annak számbavételére, rendező áttekintésére ráér később.”
“Az iskolákban majd akkor lesz jó zenetanítás, ha előbb jó tanárokat nevelünk… kevés az olyan tanár, aki a hallást és az általános zenei műveltséget fejlesztené… jó irodalom is szükséges, amely a gyermekeknek és a hallásgyakorlásban kezdőknek hozzáférhető.”
“Mindenkinek hozzáférhető a zene megismerésének útja: a zenei írás-olvasás. Ennek birtokában mindenki részese lehet nagy zenei élményeknek.”
“Akit előbb énekre tanítunk, csak azután hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének… Az énekkel olvasókészséget szerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér a nagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idő alatt több művet ismerhet meg, mintha csak fáradságosan silabizál.”

A kutató

Kodály Zoltán érdeklődése a magyar népzene iránt 1905-ös doktori értekezésével kezdődött, melyet a magyar népdalok strófaszerkezetéről írt, részben Vikár Béla korai hangfelvételei alapján. Kodály Bartók Bélával együtt kezdett népdalokat gyűjteni, s később megalapította a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportját, mely több mint 100.000 magyarországi és a környező országokból származó népdalt gyűjtött össze, írt le, kategorizált és rendszerezett. A Corpus Musicae Popularis Hungaricae ezen dalok kiadott gyűjteménye.

Kodály Zoltán emlékmúzeum

1990 tavaszán a magyar zenetörténet legfontosabb alkotóműhelyeinek egyike nyílt meg a hazai s a külföldi látogató előtt – az egyetlen e fő műhelyek között, mely lényegében úgy maradt fenn, ahogy halhatatlan lakója elhagyta.

kodaly.hu: Kodály Intézet

Itt járt … Kodály Zoltán

Kodály Zoltán zenepedagógus, népzenekutató, zenetudós, a magyar zeneszerzés óriása volt. 1905-től rendszeres népdalgyűjtő utakat tett magyar nyelvterületen. Alkotóművészetének egyik csúcsát, a Psalmus Hungaricust, fővárosunk fennállásának 50. évfordulójára komponálta. Figyelme 1925 táján fordult a gyermekkórusok, az iskolai énekoktatás irányába. A zenei közoktatást nem tartotta kielégítőnek, így fő céljává az iskolai énekkarok működésének általánossá, magas színvonalúvá tétele vált.

Nyugat: Utolsó koncertje után autogramot csak az kaphatott tőle, aki tudott szolmizálni.

Kodály Zoltán

“Legyen a zene mindenkié!”

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. … Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész

Főbb művei

Színpadi művek
Háry János, op. 15 (1926)
Székely fonó (1924-1932)

Zenekari művek
Nyári este (1906), átdolgozás (1929)
Felszállott a páva (variációk egy magyar népdalra) (1939)
Marosszéki táncok (1930) (zongorára is)
Galántai táncok (1933)
Concerto (1939-1940)
Szimfónia (1930-as évek-1961)

Kórusművek (a cappella)
kb. 147 mű:
24 a cappella férfikari mű (Karádi nóták, Huszt, Felszállott a páva, Esti dal, Rab hazának fia stb.)
45 vegyeskari mű (Mátrai képek, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, Norvég leányok, Békesség-óhajtás, Zrínyi szózata, Miserere stb. kánonok: A magyarokhoz);
78 gyermekkari és nőikari mű (gyermekkarok: Villő, Túrót eszik a cigány, Gergelyjárás, Juhásznóta, Pünkösdölő stb., nőikarok: Két zoborvidéki népdal, Hegyi éjszakák, 4 olasz madrigál stb.)

Pedagógiai művek
333 olvasógyakorlat, Bicinia Hungarica I-IV, Tricinia, 77/66/55/44/33/22/15 kétszólamú énekgyakorlatok, Énekeljünk tisztán!, Kis emberek dalai (sajátkompozíciójú gyermekdalok óvodai tanításra), Ötfokú zene I-IV. V-X. stb

Hangszerkíséretes kórusművek

Kodály Zoltán domborműve Szegeden
Psalmus Hungaricus, op. 13 (1923. november 19.)
5 Tantum ergo (1928)
Pange lingua (1929)
Budavári Te Deum (1936. szeptember 2.)
Vértanúk sírján (1945)
Laudes organi (1966)
114. genfi zsoltár (1958)

Kamarazenei művek
Romance lyrique (1898)
Intermezzo (1905)
Adagio (1905)
I. vonósnégyes, op. 2 (1908-1909)
Szonáta, op. 4 (1909-1910)
Duó, op. 7 (1914)
II. vonósnégyes, op. 10 (1916-1918)
Szerenád, op. 12 (1919-1920)
Epigrammák

Szólóhangszerre írott művek

Romance Lyrique (1898)
Szonáta, op. 8 (1915)
Prelúdium (orgonára) (1931) (a Pange lingua c. ciklushoz)
Organoedia ad missam lectam – Csendes mise (1942)
Misék [szerkesztés]
Csendes mise (1942)
Missa brevis (orgonaváltozat-1942; zenekari változat-1948)
Magyar mise (1966)
Dalok [szerkesztés]
Négy dal (1907-1917)
Énekszó, op. 1 (1907-1909)
Két ének, op. 5 (1913-1916) (zongorára is)
Megkésett melódiák, op. 6 (1912-1916)
Öt dal, op. 9 (1915-1918)
Három ének, op. 14 (1918-1923)
Himfy-dal (1925)
Epithaphium Ioannis Hunyadi (1965)
Epigrammák

Írások
Zoborvidéki népszokások (Ethnographia, 1909);
Ötfokú hangsor a magyar népzenében (Zenei Szemle, 1917);
Béla Bartók (La Revue Musicale, 1921);
Erdélyi magyarság. Népdalok (Bartókkal együtt, Bp., 1923);
Gyermekkarok (Zenei Szemle, 1929., 2. sz.);
Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (Pécs, 1935);
A magyar népzene (Bp., 1937; Vargyas Lajos példatárával: 1952);
A folklorista Bartók (Új Zenei Szemle, 1950. 4. sz.);
Arany János népdalgyűjteménye (Gyulai Ágosttal együtt, Bp., 1953);
A zene mindenkié (Szőllősy András szerkesztésében, Bp., 1954);
Visszatekintés (Bónis Ferenc szerkesztésében, Bp., 1965).

Wikipedia: Kodály Zoltán

Bartkó Júlia: In Memoriam Kodály Zoltán

Az új Bartók-Kodály zene nagyon sok ellenállást és heves vitát váltott ki. Csak az elfogulatlan fiatalság lelkesedett érte. A Pesti Napló, a Pesti Hírlap a leggúnyosabb szavakkal bírálta a két fiatal szerzöt. Sokan voltak a gyalázkodók, de voltak, akik az eljövendö magyar zene zászlaját látták kibontakozni….

BDEG Sopron

Kodály Zoltán

Kodály Zoltán 1906-ban szerzett bölcsészdoktori értekezésének témája (A magyar népdal strófaszerkezete) már világosan mutatja választott élethivatását. A budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt, zeneszerzés szakon. Mestereinek Bachot, Debussyt és a magyar népdalkincset tartotta. Vikár Béla nyomdokain haladva elkezdi korszakos jelentőségű gyűjtőmunkáját. A Felvidéken, Erdélyben és a bukovinai csángók között gyűjtött, több ezer dallamból álló népzenekincset halmozott fel. Bartók Bélával együtt megteremtette a parasztzenéből táplálkozó, európai színvonalú, XX. századi modern magyar zenét. Korai kamarazenei, majd monumentális vokális művei egy csapásra a magyarság nagy zeneköltőjévé avatták Kodályt. A Psalmus Hungaricus, a Budavári Te Deum, a Székelyfonó bejárta Európa és Amerika hangversenytermeit is. A róla elnevezett zenepedagógiai módszer máig ismertté tette nevét Japántól Finnországig.

Színház: Kodály Zoltán

Kodály Jubileum

Kodály Zoltán, a magyar zeneszerzés, népzenekutatás, zenepedagógia és művelődés történetének kiemelkedő jelentőségű alakja …
Kodály művei a folklorisztikus nemzeti klasszicizmus paradigmatikus alkotásai: népzenei alapokra építve, a nemzet történelmének fordulópontjait felidézve klasszikus zenei formákban nyilvánulnak meg. Ennek a stiláris fordulatnak köszönhetik műfaji megújulásukat Kodály kóruskompozíciói is. Gyermekkarai (köztük a Túrót eszik a cigány, a Gergelyjárás, a Lengyel László), valamint nagyformátumú vegyeskarai (Öregek, Jézus és a kufárok, Akik mindig elkésnek, Norvég leányok) korábban ismeretlen színnel gazdagították a magyar és európai zenekultúrát, s talán csak a magyar nyelvhez való kötöttségükkel magyarázható, hogy nem kerültek a 20. század nemzetközileg legjelentősebbnek tekintett zeneművei közé. A harmincas évektől keletkező Kodály-művek másik meghatározó vonása egy új nemzeti önkép kialakításának állandóan érvényesülő igénye – erre utal többek között a régi magyar költészetből táplálkozó szövegválasztás is (A magyarokhoz, Fölszállott a páva, Szép könyörgés, Rabhazának fia, Isten csodája). E modern nemzettudatot hirdető kompozícióival Kodály – az irodalmi népiek mozgalmához hasonlóan – a konzervatív–nacionalista politikai hatalom ellenzékeként lépett fel.

„Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt” – írta Kodály, összegyűjtött írásainak, a Visszatekintésnek előszavában.

Kodály Jubileum (kodaly125.hu)

Kodály Zoltán, az új magyar zene mestere

A Zeneakadémia XV-ös előadótermében már régen túlhaladt a mutató az öt órán, de Kodály tanár úr még mindig nem vesz tudomást az idő múlásáról. Tanít. A termekből halk énekszó, zongorafutamok hangja szűrődik ki, növendékek jönnek-mennek kottákkal, hegedűvel a hónuk alatt…

Szabad Újság: Beszélgetés a Háry János zeneszerzőjével

YouTube: Kodály

Vissza a Magyarok oldalra
___________________