Semmelweis Ignác

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-én született Budán

A Pesti és a Bécsi Egyetemen tanult, és 1844-ben Bécsben kapott diplomát. Ezután kinevezték a bécsi nőgyógyászati klinika tanársegédévé. Hamarosan foglalkozni kezdett a gyermekágyi fertőzéssel, mely a szülőosztályok csapása volt akkoriban egész Európában. Bár a legtöbb nő otthon szült, azok között, akiknek kórházba kellett menniük szegénység, házasságon kívüli terhesség vagy szülési komplikációk miatt, a halálozási arány igen magas volt, elérte a 25-30%-ot. Némelyek úgy vélték, hogy a fertőzést a túlzsúfoltság, a rossz szellőztetés, a szoptatás beindulása vagy valamilyen fertőző kóranyag okozza.


Semmelweis megfigyelte, hogy a klinika első részlegében a gyermekágyi láz miatti elhalálozás 2-3-szor magasabb volt, mint a második részlegben; a két részleg között mindössze annyi különbség volt, hogy az elsőben orvostanhallgatókat, a másodikban bábákat képeztek. Felvetette azt a hipotézist, hogy talán a hallgatók visznek be valamit a nőkhöz, amikor szülés közben megvizsgálják őket. Egyik barátja sebfertőzésbe halt bele, melyet úgy kapott, hogy megvizsgált egy gyermekágyi lázban meghalt nőt. A két eset hasonlósága is alátámasztotta Semmelweis állításait, aki arra a következtetésre jutott, hogy mivel a hallgatók a boncteremből közvetlenül a szülészeti osztályra mennek, a betegségben meghalt nőktől magukkal viszik a fertőzést az egészséges anyákhoz. Elrendelte tehát, hogy a hallgatók mossanak kezet klórozott vízben minden egyes vizsgálat előtt.

Ezzel az eljárással a halálozási arány az első részlegen 18,27%-ról 1,27%-ra esett vissza, és 1848 márciusában és augusztusában egyetlen nő sem halt meg szülés közben Semmelweis részlegében. A fiatalabb bécsi orvosok felismerték Semmelweis felfedezésének fontosságát, és megadtak neki minden támogatást. Felettese azonban nem értette meg.

Eredetileg Semmelweis a gyermekágyi lázat “kadaverikus részecskéknek” tulajdonította, ámde egy incidens, mely sajnálatos módon 11 nő halálát okozta, világossá tette, hogy egyéb szerves anyagok is okozhatják. “1847 októberében felvettünk egy terhes asszonyt, akinek váladékos méhdaganatja volt és történetesen abba az ágyba fektettük, amelynél a vizit mindig kezdetét vette. Ezen páciens vizsgálata után mi, vizsgáló orvosok, mindig csak szappannal mostuk meg a kezünket. Az eredmény az volt, hogy a vele együtt beutalt 12 asszony közül 11 meghalt. A váladék hatóanyagát a szappanos víz nem tette ártalmatlanná és a vizsgálat során a többi páciensre vittük át. Ezek szerint a gyermekágyi lázat nemcsak kadaverikus részecskék okozzák, amelyek a kézre tapadnak, hanem gennyes váladékok is, melyek élő szervezetektől erednek és ezért a vizsgáló orvosok kezét… minden egyes páciens vizsgálata után… szükséges klórmésszel megtisztítani.”


Ezzel az orvostudomány olyan betegség leküzdésére alkalmas, egyszerű módszerrel gazdagodott, amely egyedül Európában évente tízezernyi szülő nő halálát okozhatta. Ahelyett azonban, hogy lelkesen fogadták volna ezen módszert, az orvostársadalom döntő többsége nem vett róla tudomást, vagy hevesen támadta. Feltehető, hogy ez főleg annak volt tulajdonítható, hogy nem szívesen ejtették volna el azon elméletet, miszerint a gyermekágyi láz fertőző betegség, mely a levegőn át terjed. Még Oliver Wendell Holmes harvardi professzor, aki pedig meglehetősen közel járt ahhoz, hogy Semmelweis felfedezését maga is megtegye, “miazmáról” beszél, mely “befekvő kórházak falain belül keletkezik és olyan szívós, hogy szinte lehetetlen kiirtani”. – Talán ennél is fontosabb lehetett az a tény, hogy Semmelweis tanításának elfogadása annak elismerését jelentette volna, hogy maguk az orvosok felelősek a szülő nők haláláért, mert kezeikkel megfertőzik őket.

Semmelweis részt vett az 1848-as bécsi forradalmi eseményekben. A forradalom leverése után tapasztalnia kellett, hogy politikai tevékenysége újabb akadályokat gördített a szakmai munkája elé. 1849-ben elküldték a klinikáról. Később tanári állást pályázott meg az egyetem bábaképző részlegében, de elutasították. Nem sokkal ezután sikeres előadást tartott a Bécsi Orvosi Társaság előtt “A gyermekágyi láz eredete” címmel. Ezzel egy időben ismét megpályázta a tanári állást, s bár megkapta, olyan korlátozásokat írtak elő számára, melyeket megalázónak tartott. Ezután elhagyta Bécset, és visszatért Pestre (1850).

A következő hat évben a pesti Szent Rókus Kórházban dolgozott. A szülészeti osztályon járványos gyermekágyi láz tört ki, és Semmelweis saját kérésére megkapta az osztály vezetését. Intézkedéseivel a halálozási arány azonnal csökkent, és amíg ő irányította az osztályt, az átlag csupán 0,85% volt. Prágában és Bécsben ugyanekkor ez az arány még mindig 10-15%között mozgott.

Semmelweist 1855-ben kinevezték a szülészet tanárának a Pesti Egyetemen. Megnősült, öt gyereke született, és magánpraxist is kezdett. Elképzeléseit Magyarországon elfogadták, és a kormány a körzeti hatóságoknak írt körlevélben elrendelte a Semmelweis-féle profilaktikus eljárások bevezetését. 1857-ben visszamondta a Zürichi Egyetem szülészeti professzori állását. A bécsi szakma továbbra is ellenséges maradt vele szemben. A Wiener Medizinische Wochenschrift szerkesztője például azt írta, hogy ideje volna leállítani a klórvizes kézmosás körüli ostobaságot.

Semmelweis legfontosabb munkája, a Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz etiológiája, magyarázata és megelőzése) 1861-ben jelent meg. A könyvet elküldte az összes híres szülésznek és külföldi orvosi társaságnak, de a fogadtatás nem volt kedvező. A hagyományos elképzeléseket tanítása nem tudta megrendíteni. Több nyílt levelet írt külföldi orvosprofesszorokhoz, de kevés sikerrel. Egy konferencián, amelyen német orvosok és természettudósok vettek részt, a legtöbb előadó – beleértve Rudolf Virchow-ot, a híres patológust – elvetette elméletét.

A polémáival eltelt évek fokozatosan megtörték lelkierejét. 1865-ben idegösszeomlást kapott, és egy bécsi elmegyógyintézetbe került.

Kétségtelen, hogy elmélete elfogadtatására irányuló törekvéseinek kudarcai és az a tudat, hogy ezek tízezernyi, különben megmenthető asszony életébe kerülnek, hozzájárult elmebetegségének kifejlődéséhez. 1865 augusztus 13-án halt meg elkeseredett és tragikus hősként és már nem tudhatta meg azt a hírt, hogy az előző nap, vagyis 1865 augusztus 12-én Joseph Lister, a Glasgow-i egyetem sebészprofesszora, eredményesen végezte el az első operációt, amelyben az antiszeptikus technikát alkalmazták – ami egyértelmű igazolása volt Semmelweis tanításának.


Életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia sem vette föl tagjai sorába. Az utókor azonban, többféle módon adózik nagyságának:
1906-ban az Újvilág utca felvette a nevét,
1906-ban Stróbl Alajos Semmelweis-szobrát előbb az Erzsébet téren, majd 1948-ban a később (1952-ben) róla elnevezett egykori munkahelye, a Szt. Rókus kórház előtt fölállították,
1912-ben róla nevezték el az Orvosegyesület székházának auláját
1965-ben hamvait szülőháza falába helyezték, s ott, a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumot fölavatták,
1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem vette fel a nevét,
1991-ben egykori munkahelye, a bécsi nőklinika is az Ő nevét vette fel,
2004. október 22-én leleplezték Domonkos Béla Semmelweis-szobrát, az Egyetem belső telepén
2005. február 4-én Krasznai János szobrászművész Semmelweis-domborművét avatták föl, a Városmajori Tudományos Ülés keretében, az Ér- és Szívsebészeti Klinikán
róla nevezték el a Semmelweis-reflexet.

Tevékenységét, mely segítette a fertőzés megértését és visszaszorítását, üdvözölte Joseph Lister, a modern antiszepszis atyja is: “A legnagyobb elismeréssel gondolok rá és munkásságára, és örömmel tölt el, hogy végül megkapta a neki kijáró tiszteletet.”

Semmelweis felfedezése és életműve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászatot, hanem a sebészetet és az egész orvostudományt érintette. Csak Pasteur és Koch munkássága, a bakteriológia szolgáltatott igazságot neki. Sokáig folyt a vita a szakirodalomban az elsőbbségről az amerikai Holmes és az angol Lister, illetve Semmelweis életműve között. Lister vezette be a karbolsav kezelést a sebészetben a gennykeltők elpusztítására, Semmelweis a fertőzés megakadályozására, a megelőzésre helyezte a fő hangsúlyt.
Minden tudományos felfedezésnek van előzménye, és számos hasonlóság fedezhető fel az ajánlott módszerekben, de a prioritás az alapvetőkérdésben – a gyermekágyi láz és a szepszis azonosságának felismerésében – fel sem merülhet, ez kizárólagosan Semmelweis nevéhez fűződik.

Semmelweis felfedezése és életműve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászatot, hanem a sebészetet és az egész orvostudományt érintette. Csak Pasteur és Koch munkássága, a bakteriológia szolgáltatott igazságot neki. Sokáig folyt a vita a szakirodalomban az elsőbbségről az amerikai Holmes és az angol Lister, illetve Semmelweis életműve között. Lister vezette be a karbolsav kezelést a sebészetben a gennykeltők elpusztítására, Semmelweis a fertőzés megakadályozására, a megelőzésre helyezte a fő hangsúlyt.
Minden tudományos felfedezésnek van előzménye, és számos hasonlóság fedezhető fel az ajánlott módszerekben, de a prioritás az alapvetőkérdésben – a gyermekágyi láz és a szepszis azonosságának felismerésében – fel sem merülhet, ez kizárólagosan Semmelweis nevéhez fűződik.

Semmelweis híre Japánba is eljutott. Kedves bizonyítéka ennek az a levél, amit a posta kissé megkésve, 2005. (!!!) március 10-én hozott „Professor Ignaz Philipp Semmelweis 1085 Budapest, Üllői út 26., Hungary, Europe” címre. A levélben gratuláltak Semmelweis doktornak a kézmosással elért eredményeihez, és mellékeltek egy képes útmutatót, hogy intézetükben milyen előírások szerint mosnak kezet.

KFKI: Semmelweis Ignác Fülöp

Semmelweis Múzeum: Semmelweis Ignác

Wikipedia: Semmelweis Ignác

Semmelweis Egyetem: Semmelweis szobor

Semmelweis Egyetem: Semmelweis Ignác Fülöp Szobrának ünnepélyes leleplezése

Magyar Elektronikus Könyvtár: Gazda István, Tanulmányok Semmelweis Ignác munkásságáról

Magyar Életrajzi Lexikon: Semmelweis Ignác

Medical Online: Iskolateremtő szülészek Magyarországon

Benedek István: Semmelweis Ignác

Netlexikon: Semmelweis Ignác

Szentesinfó: Semmelweis Ignác

Kürti Miklós: A természettudósok tudományának határai

Brehm: Az állatok világa A magyar bacillusvadászok.

Tiszta Tér Technológia: Az anyák megmentője

Vissza a Magyarok oldalra
___________________