Szilárd Leó

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Szilárd Leó, Spitz Leó néven született Budapesten

egy középosztálybeli zsidó család első gyermekeként, 1898. február 11-én.

Ő jött rá először, hogy nukleáris láncreakció létrehozható és így az atombomba megépíthető.

A budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg tanulmányait, de a politikai feszültség és a megfelelő oktatási lehetőség hiánya miatt 1919-ben, öccsével Berlinbe költözött.

Berlinben a Műszaki Egyetemen tanult, de mindenek előtt Albert Einstein, Max von Laue, Erwin Schrödinger, Walter Nernst és Fritz Haber bűvkörébe került és hatásukra a fizikára kezdett összpontosítani. 1921-ben átiratkozott a Berlini Egyetemre, ahol fizikát tanult, többek között Max von Laue-tól. Egyik előadás után megmutatta munkáit Einsteinnek, s ezt követően Szilárd gyakran hazakísérte a folyóirat-olvasóból.


1924-ben megkezdte 3 éves asszisztensi munkáját a Berlini Egyetem Elméleti Fizika tanszékén. 1925 és 1933 között több szabadalma is született, ebből nyolc Albert Einsteinnel közösen. 1929-ben nyújtotta be a részecskegyorsító szabadalmát, 1931-ben az elektronmikroszkópét.
1931. március 2-án tették közzé a legsikeresebb Einstein-Szilárd szabadalmat, amely egy új típusú hűtőszekrényre vonatkozott, amiben az volt újszerű, hogy nem tartalmazott könnyen meghibásodó forgóalkatrészt vagy dugattyút, hanem a folyékony fém elektromágneses továbbításával történt a hűtés. Az elvet hatékonyan használták később az atomreaktor fejlesztésénél, és ma is ezen az elven hűtik a tenyész-reaktorokat.

1933-ban Adolf Hitler vette át a hatalmat Németországban. Szilárd a Reichstag felgyújtása után elérkezettnek látta az időt és felszállt a bécsi gyorsra.
Másnap azonban már fel sem lehetett férni erre a vonatra és a nácik a határon megállították a kocsikat és kiszállították a zsidókat.

Angliába utazott. Úgy gondolta, biológiával kezd el foglalkozni, a sors azonban közbeszólt, mivel a Royal Societyben meghallgatta Rutherford előadását, aki arról beszélt, hogy milyen hatalmas energiákat rejt magában az atommag. Kihangsúlyozta azonban: aki ennek az energiának a gyakorlati felhasználásáról beszél, az holdkóros. Több se kellett Szilárdnak, aki sohasem tisztelte a korlátokat, foglalkoztatni kezdte a probléma, és csakhamar arra a következtetésre jutott, hogy ha a maghasadással neutronkibocsátás is jár és a kibocsátott neutronok száma egynél több, akkor lehetséges az energiatermelő láncreakció. A neutron által kiváltott nukleáris láncreakciót tartalmazó leirást 1934-ben
szabadalmaztatta a Brit Admiralitásnál. Újból és újból előhozakodott szakmai körökben ezzel a „rögeszmével”, de a tekintélyes atomfizikusok csak elnézően mosolyogtak.

Marx György: “Elsietett Rutherfordhoz, és elmondta az ötletét. Rutherford kidobta. Rutherford boldog volt, hogy 1 vagy 2 atommag-átalakítást létre tudott hozni, ez a Szilárd meg arról beszélt, hogy láncreakcióval millió-, trillió-, kvadrillió számút át lehetne alakítani. Elment más fizikusokhoz is, de nem értették meg. Ekkor fordult a kémikusokhoz. A vegyészek ismerik a láncreakció fogalmát, tudják, hogy egy szál gyufával egy egész erdőt lángra lehet lobbantani, mert a gyufától meggyullad egy bokor, az hőt termel, meggyújt két bokrot, és így tovább.”

1939-ben Berlinben Hahn és Strassmann felfedezték a maghasadást. Szilárd már egy éve Amerikában tartózkodott, amikor Fermi és Zinn, majd Joliot Curie kísérletileg igazolták, hogy egy neutron által kiváltott maghasadásban két új neutron keletkezik. Ezzel
karnyújtásnyira került az önfenntartó láncreakció megvalósítása, egyúttal azonban egy minden addiginál pusztítóbb fegyver, az atombomba megalkotásának a lehetősége is.

Marx György: “1939 tavaszán elszabadult a lavina: felfedezték a maghasadást. Angol tudósok próbálták az angol kormányt rábeszélni, hogy vizsgálják meg ennek a gyakorlati és katonai alkalmazását, német tudósok a német kormányt, szovjet tudósok a szovjet kormányt, és elindult a versenyfutás. Szilárd persze ezt előre látta. Hogy lehetne az amerikai kormányt figyelmeztetni? Ő jól ismerte Albert Einsteint, és Albert Eisntein nevét még Roosevelt amerikai elnök is ismerte. Einstein nem szerette az atomfizikát, de azért negyed óra alatt megértette, hogy miről van szó. Namost ki írta azt a levelet, amelyik átalakította a történelmet? Szilárd Leó fogalmazta, Einstein aláírta.”

Klein György: “Megkérdezték tőle, milyen volt az a pillanat, mikor először tapasztalta, hogy a láncreakció működhet. Azt mondta: ez egy márciusi este volt, a chicagói egyetemnek egy földszinti sötét laboratóriumában, ahol volt egy képernyő, és tudtuk, hogyha az ernyőn megjelenik egy bizonyos oszcillogram, akkor működik a reakció. Leültünk, bekapcsoltuk a készüléket, és az oszcillogram megjelent. Ültünk, és néztük egy pár percig. Utána kikapcsoltuk és hazamentünk vacsorázni. And that night – mondja Szilárd – I knew that the world is out for trouble. Aznap este tudtam, hogy a világ egy nagyon nagy probléma irányába halad.”


Beindul a Manhattan-program a láncreakció megvalósítására, melynek egyik motorja a „Generális”-nak titulált Szilárd Leó. Számtalan javaslatával segíti az első atommáglya megépítését és az atombomba megvalósítását.

Amikor azonban Németország kapitulált 1945 májusában, de Japánnal még hadban állt Amerika, Szilárd Leó előtt világossá vált, hogy az atombombákat a távol-keleti országban fogják bevetni. Látszólag ugyan Japán térdre kényszerítése lesz a cél, de a szörnyű demonstráció a Szovjetunió elrettentésére is szolgál. Ekkor Einsteinnel egy újabb levelet fogalmaznak meg Roosevelt elnökhöz, amelyben határozottan ellenzik az atomfegyverek emberek elleni bevetését. Az ügynek megnyerik Roosevelt feleségét, kinek közbenjárására az elnök hajlandó volt fogadni Szilárd Leót, és a találkozót május 8-ára tűzték ki. Roosevelt azonban április 12-én váratlanul elhunyt.

Szilárdék lázas igyekezete, hogy kapcsolatot teremtsenek Trumannal, az új elnökkel, sajnos, nem járt sikerrel.

Klein György: “Hirosima után a következő napon Szilárd megint elment Einsteinhez. Einstein rendkívül föl volt háborodva, azt mondta, hogy látod, a régi kínaiaknak igazuk volt: You should never do anything at all. Soha nem szabad semmit csinálni.”

A második világháború után Szilárd két dolognak szentelte hátralévő életét. Egyrészt mozgalmat szervezett Washingtonban, ami ma is létezik, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a további atomháborút, a mozgalom neve: Council for Liveable World, azaz Tanács az Élhető Világért.

A másik a biológia. Akkor fejlesztette ki biológiai érdeklődését, és nemcsak rengeteget tanult biológiából, hanem maga is hozzájárult a modern biológia fejlődéséhez. Rendkívüli tehetségét bizonyítja, hogy ezen a téren is jelentős eredményeket ért el és a molekuláris biológia egyik megalapozójának tekintik.

Klein György: “A világirodalomban szilárdizmusnak nevezik a híres szilárdi mondást: “Nem kell okosabbnak lenni másoknál, csak éppen egy nappal előbb kell elérni a helyes következtetést, mint mindenki más. Szilárd volt a világtörténelem első és talán utolsó peripatetikus vándorló biológusa. Nem volt biológus, de rendkívül érdekelte a biológia, és volt egy intézet-lánc, amit ő rendszeresen látogatott. A Pasteur Intézet Párizsban különösen fontos volt számára, és ő nagyon fontos volt nekik.”

Kifejlesztette a chemosztátnak keresztelt berendezést, amely változatlan körülményeket biztosít egy folyamatosan szaporodó baktériumpopuláció fenntartására úgy, hogy az egy térfogategységre jutó baktériumok száma időben változatlan marad. Ezáltal lehetőséget biztosít a mutációk számának regisztrálása különböző szaporodási gyorsaságok mellett. Ezenkívül foglalkozott többek között az öregedés folyamatával és az emlékezet funkciójával is.

Amikor szervezetét megtámadta a rák, saját maga számította ki a sugárzási dózis értékeit, és kigyógyította magát a betegségből. A gyógyulás tényét saját maga sem akarta elhinni.



Idősebb korában tevékenységének nagy részét a politikának szenteli. A nukleáris fegyverkezés megakadályozása érdekében még Hruscsovval is tárgyalt, találkozott. Élénk szelleme a sci-fi irodalom is maradandót alkotott. Írásainak rendkívüli jelentőséged ad a tudományos hitelesség. A Delfinek hangja című szellemes sci-fi novellája a földi élet elpusztíthatóságának témájára épül.


Szívroham következtében hunyt el a kaliforniai La Jolla-ban 1964. május 30-án.

Világhíres feltatlálóink: Szilárd Leó, fizikus, biológus 1898-1964.

Magyar Szabadalmi Hivatal: Szilárd Leó

Fizikai Szemle: Szilárd Leó – Zseni árnyékában, Millenniumi mesék

Faludy György: Szilárd Leó

Fizikai Szemle, Csikai Gyula: Szilárd Leó életműve és hatása

Abonyi Iván: Szilárd Leó és H. G. Wells kapcsolata

Valkay Sarolta: Szilárd Leó: Jelentés a Centrál pályaudvarról

Wikipedia: Szilárd Leó

Szilárd Leó: A delfinek hangja

National Geographic, Kun Enikő: 107 éve született Szilárd Leó

STOP: Szenzáció: előásták Einstein és Szilárd Leó közös találmányát!

ORIGO: Albert Einstein és Szilárd Leó gázabszorbciós hűtőgépe elektromágneses hullámokkal

Vissza a Magyarok oldalra
___________________