Teller Ede

Vissza a Magyarok oldalra
___________________

Teller Ede Budapesten született 1908. jan. 15-én

Apja, Teller Miksa jónevű ügyvéd volt a fővárosban. Teller Ede azt vallja magáról, hogy ötéves kora körül egyetlen dologban volt otthonos: a számokban.

Középsikolába a Trefort utcai ,,Mintagimnázium”-ba járt, ugyanoda. ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály is diák volt. Egész életében nagyra értékelte a magyarországi oktatást. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi “mars-lakó” barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel. A 20. század elején úgy tűnt, hogy a vegyészet fejlődik a legdinamikusabban és ezért, valamint apja bíztatásának hatására is ebben az irányban kezdett tanulni.

1925-ben beiratkozott a budapesti József Műegyetemre. Bár a matematika érdekelte, apja kívánságának megfelelően a vegyész szakon tanult.
1926 elejétől Németországban, Karlsruhéban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg a kvantummechanikával, amelyet Teller élete végéig a 20. század legszebb intellektuális teljesítményének tartott.
“Az atom fogalmát nehezebb képpel kifejezni, mint lerajzolni az elmúlt éjszaka álmát.”
- Teller Ede -


1928-ban apja is belenyugodott abba, hogy érdeklődése nem a kémiához köti, ezért átment a müncheni egyetemre, a fizika szakra. Itt érte egy villamos baleset, amelynek következtében elveszítette jobb lábfejét. Felgyógyulása után – Lipcsében folytatta tanulmányait, ahol Heisenberg adott elő. Őróla mondja, hogy nagyon mély hatást gyakorolt rá.

“Ami ifjúságom idején, a 20. század első három évtizedében a fizikában történt, olyan gyönyörű, mint a reneszánsz művészet vagy a barokk zene. A kvantummechanika sokkal szebb, mint az atomfegyverek fejlesztése. A szupravezetést megmagyarázni sokkal nehezebb, sokkal izgalmasabb és sokkal kihívóbb, mint a fizika katonai alkalmazásain gondolkodni. Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást.”
- Teller Ede -

1930-ban doktorált fizikából (a molekuláris hidrogénionról írta értekezését), és ezután Göttingenben kapott kutatói állást. Ahhoz a kutatói körhöz csatlakozott, amelynek Heisenberg, Bohr és Einstein voltak a vezéralakjai.

“Pesszimista az, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne. Az optimista olyan ember, aki úgy gondolja, hogy a jövő bizonytalan. Állítom, hogy optimistának lenni kötelesség, mert ha- Heisenberg tanítványaként is – elhiszem, hogy a jövő bizonytalan, akkor megnő a felelősségünk, hogy ebben a bizonytalanságban azt tegyük, amit legjobbnak látunk. Így a jövő, amit megalkotunk, jobb lesz. Ebben a jövőalkotásban nagy az értelmiség, nagy az egyetem szerepe.”
- Teller Ede -

Hitler uralomra jutása után, 1934-ben először Dániába ment, Niels Bohr kutatócsoportjába. Még ebben az évben házasságot kötött Harkányi Augusztával. Bohr intézetében találkozott a szintén politikai menekült orosz fizikussal, Gamowval, aki hamarosan professzori állást kapott a George Washington Egyetemen és egy év múlva – amikor Teller már Londonban dolgozott – meghívta maga mellé társprofesszornak. Így Teller 1935 augusztusában érkezett az Egyesült Államokba és 1941-ben az állampolgárságot is megkapta.

Washingtonban Gamow és Teller szorosan együtt dolgoztak. Megfogalmazták az ún. Gamow–Teller tételt, amely a szubatomi részecskék tulajdonságait írja le a radioaktív bomlás során. Vizsgálták az asztrofizika atomi folyamatait is. 1937-ben közös dolgozatban írtak arról, hogy a Nap energiatermelése atommagfúzión alapszik.


Teller egyike volt azoknak, akik azonnal felismerték annak veszélyét, hogy német tudósok 1939-ben felfedezték az atommaghasadást. Az emiatti félelmet erősítette, hogy tudták, a német nukleáris programot maga Heisenberg vezette. Szilárddal, Wignerrel együtt részese annak az akciónak, amelyben Einsteint rávették egy Roosevelt elnöknek szóló figyelmeztető levél írására. 1941-ben bekapcsolódott az amerikai Manhattan-tervbe, amelynek célja az atombomba előállítása volt. Chicagóban Fermivel, majd Berkeley-ben dolgozott, de hamar a Los Alamos-i laboratóriumba kerül, ahol Oppenheimer vezetésével készítették az első atombombát. Jelentős számításokat végez a bomba hatásaira vonatkozóan.

Már 1940-ben vizsgálta azt a lehetőséget, hogy a maghasadáson alapuló atombomba keltette hő begyújthatja-e a még nagyobb teljesítményű termonukleáris reakciót, a hidrogénbombát. Reménykedett abban, hogy Los Alamosban mindkét fegyveren dolgozni lehet, de az atombomba-fejlesztés nehézségei miatt a fúziósenergia-kutatásokat időlegesen törölték. Ez súrlódásokhoz vezetett közte és Oppenheimer, a laboratórium igazgatója között.

Amikor a Szovjetunió felrobbantotta első atombombáját, Truman elnök elrendelte a fúziós fegyver kidolgozását Los Alamosban, és 1952-ben sikeresen ki is próbálták az első amerikai hidrogénbombát. Teller nagy energiával küzdött egy új termonukleáris kutatólaboratórium létrehozásáért, aminek eredményeképpen az amerikai Atomenergia Bizottság Észak-Kaliforniában megalapította a Lawrence Livermore Laboratóriumot. Itt Teller tanácsadó, igazgatóhelyettes, végül igazgató lett.

“”Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a hidegháborúban a hidrogénbomba fontos tényező volt. Hidrogénbombája volt az amerikaiaknak is, volt az oroszoknak is, ettől az kevésbé fenyegető lett. Hogy kinek lett egy-két hónappal korábban vagy későbben, az nem számított sokat. De képzeljük el, mi történt volna, ha a Szovjetuniónak lett volna hidrogénbombája tíz évvel az amerikaiak előtt! Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mi volt a Stratégiai Védelmi Program szerepe a hidegháború megnyerésében. Hans Bethe barátom szerint nem volt szerepe. De az általam megkérdezett orosz fizikusok azt mondták, hogy fontos szerepe volt. Meglehet, hogy e tekintetben az oroszok jobban vannak informálva.”
- Teller Ede -

1947-ben Teller Ede lett az Egyesült Államokban a Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke. A Bizottság külön foglalkozott minden tervezett reaktor elképzelhető legnagyobb üzemzavarával, mielőtt ilyen zavar egyáltalán előfordult volna. Így esett, hogy az Amerikai Atomenergia Bizottság kérte a Hanfordban évek óta üzemelő plutóniumtermelő reaktorok fölülvizsgálatát. A Teller-bizottság fölismerte, hogy a grafitmoderátoros, vízhűtésű reaktor néhány üzemállapota instabil. Véletlen túlhevülés esetén elforr a víz, amely neutronelnyelő anyag, így több neutron marad maghasításra, több lesz a hasadások által termelt energia, a reaktor még tovább melegszik. Az így létrejött pozitív visszacsatolás folytán megszaladhat a neutron-láncreakció (Teller-effektus). A Teller által vezetett Bizottság nehezen ugyan, de elérte a hanfordi grafit-víz reaktorok leállítását. Ilyenek azóta csak a Szovjetunióban (illetve most már azt kell mondanunk, hogy “a volt Szovjetunió területén”) működnek. 1986-ban Csernobilban be is következett a Teller által előrelátott megszaladás. James Arnold mondta: “lehet valaki jobb tudós, mint Teller; de ragyogóbb aligha. Mindig ezer lépéssel előtted jár”.

Teller a hetvenes években szorgalmazta a fúziósenergia-kutatásokat, majd a nyolcvanas években ő kezdeményezte a csillagháború néven ismertté vált rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését. Mindig is az erős katonai védelem szószólója volt. Wigner Jenő a „tudomány egyik leginkább gondolattelibb államférfiá”-nak nevezte őt. 1975-től a Stanford Egyetem Hoover Intézetének kutatója, és Palo Altóban Kaliforniában élt.

A molekulaspektroszkópiai problémák megoldásánál alkalmazott kvantummechanika és a magfizika területén számos elméleti eredménye született, mégis, legismertebb munkái nagyon is gyakorlati jellegűek. Maga is azt mondta: „Az igazi eredményem nem elméleti problémák megoldása… egyedül álltam ki a hidrogénbomba mellett. Hozzájárultam a hidegháború megnyeréséhez, amikor a rakétaelhárításon dolgoztam.” Az utóbbi évtizedekben kifejtett tevékenysége elsősorban az üregvédelemre, az atomerőművek biztonságának növelésére irányult.

A rendszerváltozás óta gyakran járt Magyarországon, rendszeresek rádió- és tv-interjúi, amelyekben sok témakörben fejtette ki karakterisztikus véleményét. 1990. december 1-jén jött először haza. December 2-án, vasárnap már Pakson volt. De nem felkészületlenül, ugyanis már hónapokkal korábban megbízta Marx Györgyöt, hogy küldjön ki neki angolul mindent, ami csak lehetséges az atomerőmű biztonsági rendszeréről. Ezeket hozzáértő munkatársaival áttanulmányozta. Az erőmű-látogatáson már csupán “keresztkérdéseket” tett fel. A hétórás látogatás után Teller tökéletesen elégedett volt: “Ilyen jól képzett és felelős reaktorkezelő személyzettel, amilyen a paksi, egész pályafutásom során nem találkoztam.”


Teller Ede 1994. április 26-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, ekkor mondta:

“El szeretném mondani Önöknek, hogy hosszú éveken át nem léteztem Magyarország szemében. Nekem személyesen nagy jelentőségű esemény volt, hogy miután a Berlini Fal leomlott, 80. születésnapom táján, újjászülettem Magyarországon. Most mint ilyen újjászületett magyar mutatkozom be Önöknek. Több mint 50 éven át egyfolytában távol voltam szülőhazámtól. Amikor visszajöttem, az a rég ismert ország volt: nemcsak a házak, de a szellem is olyan volt, amit emlékezetemben őriztem. Nem tudom, hogy valójában mekkora volt a saját szerepem, de bevallom: büszkeséget érzek. Hittem abban, hogy ez a változás egyszer meg fog történni. Azt hittem, hogy talán majd a 21. század közepén. Hogy korábban következett el, hogy magam is megláthatom, hogy egy kicsit magam is részese lehetek, az számomra mérhetetlen öröm és némi büszkeség forrása. Köszönöm Önöknek, hogy megerősítik bennem ezt a büszkeséget, szeretném megőrizni magamban még akkor is, ha esetleg nem teljesen jogos.”

Sokan szerették Tellert, sokan gyűlölték, és sokan használták hírnevét és tekintélyét nem éppen tiszta célokra a nagyvilágban is, idehaza is.

“Meglehet, személyes érzelmekből és hitből táplálkozik, hogy jobban szeretem a megosztott, közös cselekvést a tilalmak bevezetésénél. Nekem örömet okoz a cselekvés, meggyőződésem, hogy nincs is más, következetes mód az élet élvezésére. Gyűlölöm a kétséget, de mégis, meggyőződésem, hogy a kételkedés az egyetlen mód bárminek a szemléletére, amiben érdemes hinni. Hiszek a jóban, ebben a tünékeny és megfoghatatlan fogalomban, és hiszek a rosszban is; azok tulajdonsága ez, akik bizonyosnak vélik magukat az igazságban. ”
- Teller Ede -

Tóth Eszter: Teller Ede 1908-2003

Atomerőmű, arcképcsarnok: Teller Ede

OMIKK: Teller Ede

Marx György: Teller Ede köszöntése

OTKA: Hargittai István:
Teller Ede tragédiája

Fizikai Szemle, Hargittai István és Magdolna: Találkozások Heisenberggel, Landauval, Paulinggal és másokkal, beszélgetés Teller Edével és feleségével

Világhíres feltalálóink: Teller Ede fizikus, 1908-2003.

Wikipedia: Teller Ede

honvedelem.hu: A Curie-terápiától a Manhattan-tervig, A XX. század egyik legpusztítóbb fegyverének, az atombombának kifejlesztését a XIX. század végének kutatásai tették lehetővé.

CITATUM: Teller Ede idézetek

Index.hu: Elhunyt Teller Ede

Teller Ede: Ne féljetek, ha nem tudjátok, hogy mitől féltek…

Teller Ede: Hirosima – egy döntés pszichológiája

Teller Ede: Béke kell!

Vissza a Magyarok oldalra
___________________